Sziasztok!
Zsuzsa vagyok, 49 éves múltam, 6 éve özvegy, két gyerekét teljesen egyedül nevelő édesanya középvezető állásban.
Sokan mondják, hogy csak arra nincs ideje az embernek, amit nem akar csinálni. Napi tapasztalatom, hogy ez nem így van: 200-zal pörgök, hogy minden rám szakadt gondot és feladatot megoldjak, de néha kevés a 24 óra. Az eszem tudja, hogy szükségem lenne a mozgásra, a stresszt feloldó tornára, csak éppen tele vagyok olyan határidős feladatokkal, amik másoknak fontosak és sürgősek (elolvastam az Ildikó által megosztott cikkeket).
A szűkebb családtól sajnos rizikó faktorokat örököltem: a cukorbetegségét, a Parkinson kór és rákos megbetegedések lehetőségét. Minthogy ITP-t diagnosztizáltak nálam kb. 15 éve, hormonkezelést kaptam, ami után először 10 kg, majd később még 5 kg rám rakódott. Ráadásul a vérnyomásom is nagyon magas a súlyom és a stresszes életvitel miatt. Két éve megpróbáltam szigorúan saláta-túró-tojás diétát tartani és kb. 5 kilót lefogytam a 2 hónap alatt, de amint abbahagytam, dupla annyi kiló jött fel. Elolvastam Ildikó magyarázatait és lassan kezdem megérteni az ok-okozat összefüggéseket.
Az én célom tehát nem az lesz, hogy női szépségversenyt nyerjek. Sokkal reálisabb hosszútávú célt tűztem ki magam elé: egészségesen akarom megérni az unokáim születését. A rövidtávú céljaim pedig ennek lesznek alárendelve: az elkövetkező évben a mozgást napi szokássá változtatni (a napi 5 km otthon-munkahely-otthon gyaloglás vagy inkább toporgás mellett vagy helyett); megalkotni egy olyan étkezési rendszert, amit hosszútávon is fenn tudok tartani; elkészíteni a sürgős-fontos-nem sürgős-nem fontos beosztást és következetesen betartani. Ha mindezt sikerül átültetnem a gyakorlatba, annyi időt kell még nyernem, hogy minden nap 1 órát a disszertációm írására fordítsak.
Sok sikert kívánok mindannyiunknak.
Zsuzsa vagyok, 49 éves múltam, 6 éve özvegy, két gyerekét teljesen egyedül nevelő édesanya középvezető állásban.
Sokan mondják, hogy csak arra nincs ideje az embernek, amit nem akar csinálni. Napi tapasztalatom, hogy ez nem így van: 200-zal pörgök, hogy minden rám szakadt gondot és feladatot megoldjak, de néha kevés a 24 óra. Az eszem tudja, hogy szükségem lenne a mozgásra, a stresszt feloldó tornára, csak éppen tele vagyok olyan határidős feladatokkal, amik másoknak fontosak és sürgősek (elolvastam az Ildikó által megosztott cikkeket).
A szűkebb családtól sajnos rizikó faktorokat örököltem: a cukorbetegségét, a Parkinson kór és rákos megbetegedések lehetőségét. Minthogy ITP-t diagnosztizáltak nálam kb. 15 éve, hormonkezelést kaptam, ami után először 10 kg, majd később még 5 kg rám rakódott. Ráadásul a vérnyomásom is nagyon magas a súlyom és a stresszes életvitel miatt. Két éve megpróbáltam szigorúan saláta-túró-tojás diétát tartani és kb. 5 kilót lefogytam a 2 hónap alatt, de amint abbahagytam, dupla annyi kiló jött fel. Elolvastam Ildikó magyarázatait és lassan kezdem megérteni az ok-okozat összefüggéseket.
Az én célom tehát nem az lesz, hogy női szépségversenyt nyerjek. Sokkal reálisabb hosszútávú célt tűztem ki magam elé: egészségesen akarom megérni az unokáim születését. A rövidtávú céljaim pedig ennek lesznek alárendelve: az elkövetkező évben a mozgást napi szokássá változtatni (a napi 5 km otthon-munkahely-otthon gyaloglás vagy inkább toporgás mellett vagy helyett); megalkotni egy olyan étkezési rendszert, amit hosszútávon is fenn tudok tartani; elkészíteni a sürgős-fontos-nem sürgős-nem fontos beosztást és következetesen betartani. Ha mindezt sikerül átültetnem a gyakorlatba, annyi időt kell még nyernem, hogy minden nap 1 órát a disszertációm írására fordítsak.
Sok sikert kívánok mindannyiunknak.
2012. december 29.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése