Ez voltam én, bizony, 2012-ben:
Karácsonyra készülődtünk. Csak
hármasban, a gyerekeimmel. Az ünnepek mindig fájóan üresek a számunkra, mióta a
negyedik szék az asztal mellett nincs elfoglalva. Megpróbáljuk ezeket a napokat
átvészelni, jobb szó nincs rá, de a férj és apa elvesztése okozta fájdalom ilyen
alkalmakkor hatványozottan jelentkezik. Túl voltunk az ünnepi vacsorán, utána a
kötelező, mindenévi „Catanozáson”. Láttam, hogy már ismét a mobilokat lesik a
gyerekeim, ne kínozzuk egymást tovább,
mindenki karácsonyozzon a saját szobájában a virtuális térben.
Ilyenkor olvasgatni szoktam,
merengeni a múlton, felidézni az elmúlt ünnepeket, de azon az estén nem
sikerült. Nyugtalan voltam. Egyre többször éreztem azt, hogy cselekednem
kellene, kitörni ebből a bűvös körből: munka, idegeskedés, gyerekek és iskola,
idegeskedés, felvételi és pontszámok és albérlet, idegeskedés, pénzügyek…már
nem is folytatom. Az egészséghez pedig még el sem jutottam.
Nem volt kedvem olvasni,
bekapcsoltam a számítógépet, és keresgélni kezdtem. Otthon végezhető
edzésprogramokat. Hogy mi a csudának, azt nem tudtam, mert én aztán soha nem
voltam egy sportoló típus. Leszámítva az általános iskolát, amikor súlylökőként
debütáltam (lett is miatta akkora vállizmom, mint a súlyemelőknek, a
dobbantásoktól meg olyan vádlim, hogy futónak is kinézhettem volna). A
lelkiismeretem azonban hadakozott velem, a jó „kisördögöm” egyre többször
megszólalt és próbált a lelkemre beszélni, hogy valószínűleg átléptem azt a
bizonyos háromjegyű számot, amitől a mérleg sikítva vonul be az ágy alá, nehogy
még egyszer rá merjenek lépni, és bizony tenni kellene valamit. ….Ááá, még hogy
én? Biztos nem, olyan jól állnak rajtam a ruhák… Perszehogypersze, amikor már a
XXXL-nél tartottam.
Teljesen véletlenül találtam rá Szűcs
Ildikóra, az Edzésmester Alakváltó Program megalkotójára (http://edzesmester.com). Nagyon idegesítettek
mindig is a kéretlenül érkező hírlevelek, de az övéiben megfogott egy mondat,
ami arról szólt, hogy nem lesz könnyű, meg kell majd dolgoznom a sikerért.
Igen? Nagyszerű, ebben nagy vagyok, ha dolgozni kell…
Hát így kezdődött. Egy év alatt
leadtam harmincöt kilót, megtanultam tervezni az étkezéseket. Igen… makrókat
számolok, beépült a sport a mindennapjaimba és most, két és fél év után
félmaratonra készülök. Ötvenkét éves leszek az idén és futok, hegyet mászok,
bringázom és súlyt emelek. És nagyon élvezem, amit csinálok. Aminek pluszban
nagyon örülök, hogy a fiam, aki sosem sportolt, már a motorozást leszámítva, egy
éve szintén súlyt emel és fantasztikusan kigyúrta magát.
Akkor hát Zsuzsa bemutatkozik. 2012. év vége van.
(Folytatás következik)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése