Amit meg
kellett értenem, hogy miért is voltak az előző nagy fellángolásaim
sikertelenek. Sok mindent kipróbáltam. Szedtem fogyibogyókat, amitől a
pénztárcám lett laposabb, de én nem, sőt. Próbáltam csak tojáson és túrón élni,
amitől tényleg ment le rólam némi háj, de amint abbahagytam, dupla annyi jött
fel. Nem voltam túlságosan kitartó, mintha sejtettem volna, hogy hiányzik
valami az üstből. Valami, amitől az egész módszer működik.
Az alapokat
mindannyian tudjuk, csak nem használjuk. Elfelejtjük, mert annyi mással kell
foglalkoznunk. Nem szégyen ez. Többet kell mozogni és kevesebbet enni, ennyi. Állítja
ezt az ősrégi énem.
Vagy: többet
enni és fogyni. Miiii? Hogy van ez? Hééé, jól hallottam? Egyek, hogy fogyjak? Miféle
programra fizettem én elő?
Hát igen.
Jöttek az AHA élmények. Meg kellett értenem, hogyan is működik a testem.
Számoljunk
egy kicsit: van rajtam tegyük fel 20
kilcsi háj és 75 kilós vagyok, de mert a kedves őseimtől nagy popsit és kerek pocikát
örököltem, szeretnék fogyni. És itt megjelent az életemben egy új fogalom. Az a
bizonyos, rettenetes testzsírszázalék, amit egyes honlapokon a magasság, a nyakméret,
csípő és derékbőség bepötyögése után nagy kegyesen kiszámít nekem a gép. Vagy
az amerikai haditengerészetnél használatos log és egyéb rémisztő dolgokkal teli
fél oldalas képlet alapján kiszámolom magam, persze, ehhez fel kell eleveníteni
az általánosban és később tanultakat. De az is megteszi, ha ráállok a digitális
mérlegemre, most ne sikítozzon és meneküljön, hiszen jó irányba léptem előre, és
szépen leolvasom, hogy a 75 kilóhoz 37 % testzsír társul.
Persze, jön
a tavasz, meg a nyár, itt a bícsbádiszezon, jól kell kinézni a strandon, fogyni
kell, gyorsan. Elő a legtutibb diétákat, elolvasom, mi a menő, és nagy
keservesen leadok 20 kilót. Marhára büszke vagyok magamra. Csak éppen azt nem
tudom, hogy a leadott anyagnak a fele izom, a valóban eltüntetett zsír
kevesebb, mint a negyede és a maradék víz, meg miegymás. Lehet, hogy az
úszógumik eltűntek, de a popsim nem lett olyan formás, mint kellett volna, a hasamat
sem fogom közszemlére tenni, szóval nem vagyok teljesen megelégedve magammal,
talán mégis veszek egy kendőt a bikini fölé, most úgyis divat. Kész,
befejeztem, most már minden happy, lehet újra enni, örömömben lerámolom a
Milkás polcot a boltban.
Múlik az
idő, csípőmön a kendő, ami takar. Lassan stabilizálódik a súlyom, biztosan csal
az a dög mérleg, hibásat adtak el nekem, majdnem a teljeset visszaszedtem. A
mérleg már ki sem akar jönni az ágy alól. Megdöbbenve látom, mikor nagy nehezen
ráimádkozom magam, hogy a testzsírszázalékom az egekbe kúszott, 47% lett. Á,
biztos rosszul mér a mérleg, elő kell venni az utasítást és beállítani.
Hát nem, Kiscsillag!
Ez van. Lemondtál az izmaidról, nem edzettél, nem sportoltál. Hagytad, hogy
elveszíts egy nagy adag izmot, és felcserélted hájjal. Ennek az egyenes következménye lett, hogy a
szervezeted anyagcseréje lassult és tovább fog még nőni a súlyod, mielőtt
megállapodik.
 | |||
| http://weheartit.com/entry/127691308 |
Ez nem semmi.
Ez horror. Azt hittem, hogy fogyok, és közben előkészítettem a terepet a
hízásnak? Ördögi kör, amiből csak úgy lehet kiszabadulni, ha megértem és
elfogadom, hogy az izomnak nagyobb az energiaszükséglete, mint a hájnak, és az
izmaimhoz ragaszkodnom kell, minden áron.
De hát
hogyan csináljam, hogy jó legyen?
Folytatás következik…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése