Hallottatok
már a kívánság naplóról?
Nem?
Akkor mesélek a képen látható kis füzetecske történetéről.
A
célom már megvolt, tudtam, hogy egészséget akarok, kisebb súlyt szeretnék. Még hogy
csak szeretnék? AKAROK.
És
ezt már megfogalmaztam, le is írtam, kezdett a dolog valóságossá válni.
Körbejártam, elképzeltem, hogy milyen leszek, ha lefogyok, miket fogok csinálni.
Megpróbáltam olyan mélységig kielemezni, hogy tudjam, biztos jó célt
választottam. Akarni fogom és menet közben nem lesz nyüszögés és feladás. Megnéztem azt is, hogy milyen árat vagyok
hajlandó ezért fizetni, hol az a határ, ameddig tűrök. Vállalom-e komolyan, hogy
kilépek a komfortzónámból.
Mert
ha ezeknél az alapvető gondolatoknál félrecsúszik valami, ha nem vagyok
magammal teljesen őszinte, esetleg olyasmibe vághatok bele, amit nem is akarok
komolyan. Lehet, hogy még nem szúr túlságosan a kavics a cipőmben, tűrök még
tovább, fogalmazza meg mindenki, ahogy akarja. Ha rossz a célirány, máshova
jutsz. És lehet, hogy menet közben kiszállsz egy félúton levő állomáson, nem
jutsz el a Vezúvra, Grönlandon a pingvineket fogod etetni.
Én
döntöttem. Megcsinálom. Már annyira elegem volt, hogy a cél valósággá vált.
Leírtam, megterveztem, álmodtam róla és elfogadtam, hogy más élet következik. Kemény
munka sok bakival, buktatóval, de az első lépést követi majd a következő és még
egy, majd egyre nagyobbak és határozottabbak lesznek ezek a léptek,
kiegyenesedik a gerincem és végre emelt fővel nézek szembe mindenkivel. Mert
megcsináltam. Egyedül. Kitárul a világ és
jönnek az új lehetőségek, új ötletek.
Először
csak fogyni akartam, ma már a félmaratonon filózok.
Hát
ehhez a kitágított gondolatmenethez kellett a kívánságnapló. Beleírtam minden
kis vágyamat, komolyat és bolondosat. Néha a buszon kaptam elő és körmöltem
bele pár szót. Majd egy hét után elővettem és átolvastam, mintegy
ellenőrzésképpen, hogy lássam, hogyan támogat ez engem a célom elérésében,
jutott-e eszembe ezzel kapcsolatba valami új kívánság? Hát… jutott. A kis napló
már gyűrött, de még ma is használatban van.
Fogyni
akarsz és az első pár kiló ledobása után már arról ábrándozol, hogy megmászod a
Raxot. A sok-sok ilyen, pár szavas mondat után észrevettem a rendszert az
egészben, az agyam tovább irányított a részletek kidolgozása felé. Akkoriban
csak azt írtam fel például, hogy túrázás, meg akarom próbálni és már éreztem is
a késztetést: a neten a közelben lévő hegyi túrák lehetőségeit kezdtem kutatni,
majd csoportokat kerestem, végül egy áruház honlapján kötöttem ki, túrabakancsokat
nézegetve. Végül, ma elmondhatom, hogy a kívánságom megvalósult.
És
akkor most engedem Zsuzsát is szóhoz jutni, sorolja fel ő egy 49 éves, éppen
fogyni induló nő kívánságait:
-
egészség hosszú távra
-
súlycsökkenés kb. 25 kg
-
önbizalom
-
kisebb ruhaméret
-
szexibb alsónemű, kisebb méretben
-
sok-sok séta kifáradás nélkül
-
4 emelet lihegés nélkül
-
Triglav-tavak szédülés nélkül
-
Rába szurdok megmászása fulladás nélkül
-
jó kedv és energia
-
nem akarok úszógumit látni
-
viselhessem a régi ruhákat végre
-
új kabátot szeretnék, fiatalosat
-
azt szeretném, hogy a régi karperecemet fel tudjam venni
-
szeretnék bicikli túrára menni
-
szeretném elhagyni a szuszogást
-
szeretnék gyalogtúrára menni a hegyekbe
-
szeretnék látni egy vulkánt és megmászni egy inka piramist
-
szeretnék evezni
-
szeretnék újra rendesen kinézni a fürdőruhában
-
ne fájjon a derekam, ha lehajolok
-
ne legyen hurka a hasamon
-
szégyenkezés nélkül rá tudjak állni a mérlegre
-
kedvem legyen mozogni
A
kívánságlista bemutatását Zsuzsa folytatja majd az első negyedéves eredmények
kivesézése után.
Ha
megnézitek, ezek a kívánságok nagyon őszinték és semmi lehetetlen nincs bennük…
talán az inka piramisok kicsit messze vannak és pénzügyileg sem ez a
legfontosabb jelenleg, a Triglav-tavakhoz kicsit komolyabb erőnlét szükséges,
de a többi elérhető, csak akarni kell.
Kezdj
neki! Állj fel, most rögtön! Tedd meg az első lépést!
(Folytatás
következik…)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése