UTÓSZÓ
"Csupán tíz motiváló elem van,
mégsem fogja soha senki tökéletesen elsajátítani mindet. A könyv legfontosabb
mondanivalója: az igazi ajándék maga az út, amelyet azért járunk be, hogy jobbá
váljunk, és életünk mélyére hatoljunk. A tökéletesen feltöltődött élet tudatos
választások sorát, folyamatos jelenlétet, koncentrációt, fejlődést, növekedést
és kontrollt követel meg tőlünk ahhoz, hogy az energikus, elhivatott és lelkes
élet áldásában részesüljünk. Olyan kemény munkát, küzdelmet és elszántságot
kell tanúsítanunk, amelyet a legtöbben nem tudnak teljesíteni. Hiszek abban,
hogy mi mégis képesek leszünk rá, tökéletesen kézben tartjuk életünket és nem
is értjük majd, hogyan lehettünk korábban gyengék vagy bizonytalanok; más
napokon ismét azt érezzük majd, hogy elvesztettük a kontrollt, ilyen az élet,
de megéri! Vajon mi vár ránk az előttünk álló úton? Az biztos, hogy ha belső
feltöltődöttségünkre koncentrálunk, az életünk megtelik energiával és lelkesedéssel.
De ez még nem minden. Tisztábban látunk majd, felfogjuk az élet mélyebb
értelmét, őszintén értékelünk és tisztelünk majd másokat, és megbecsüljük mindazt,
amit kaptunk. A feltöltődöttség megadja a hála érzetért. És mi is lehetne jobb
érzés, mint a hála a saját életünkért?"
És akkor ugorjunk az elejére:
Tíz motiváló elem mozgatja a
viselkedésünket, de a boldogsághoz nincs szükség egyikre sem. Hátra lehet dőlni
és azt mondani, nekem így is jó. Erre képes az elménk, de ez az állapot nem
lesz tartós, folyton vágyakozni fogunk valami után.
Az öt alapvető motiváló elem,
amely energiát ad: a kontroll, a kompetencia, a kongruencia, a gondoskodás és a
kapcsolatok. Ha ezeket sikerül aktivizálni, azt lehet mondani, hogy megvannak
az alapvető szükségletek egy modern társadalomban.
A másik öt az előrevivő
motiváló elem, és őszintén, amikor elkezdtem olvasni ezt a fejezetet,
megijedtem tőlük: változás, kihívás, kreatív önkifejezés, hozzájárulás,
tudatosság.
Nézzük hát, mit tudtam meg
magamról:
1.
elem: kontroll
A
legtöbb baj abból fakad, ha olyan dolgot akarok kontrollálni, amire nincs
kihatásom: időjárás, gazdasági helyzet, más emberek. De a saját jellememet,
cselekedeteimet, viselkedésemet tudom kontrollálni: mit teszek hozzá a
világhoz. Persze, csak egy szintig, de azt meg lehet tanulni, hogy mit tudok
kontroll alá helyezni. Nem akarok mindent az ellenőrzésem alá vonni, mert a túl
nagy pontosság miatt elveszíthetem a képességemet a váratlan események
befogadására és rugalmatlanná válok. Ha viszont feladom a teljes irányítást,
minden kicsúszik a kezemből, nincs kontroll, nincs döntés, nem tudom
érvényesíteni az akaratomat, kiszolgáltatottá válok, elveszítem azt a
szabadságot, hogy kijelöljem a saját utamat.
Nos, mire emlékeztet
mindez? Véletlenül nem így viselkedtem régebben? Minden kicentizve, és ha jött
egy váratlan esemény és borult a program, mintha a fogamat húzták volna. És
most mi a helyzet? Már nem zavarnak a váratlan programok, inkább örülök a
változatosságnak, tehát tanultam a múltból. Ellenben most is nagyon makacs
vagyok még és nem nagyon hagyom magam meggyőzni vagy eltéríteni a főbb
iránytól. De ha biztos vagyok abban, hogy ez az irány a jó, hogy azon az úton
járok, amelyik a számomra kijelöltetett, akkor a makacsságom talán
megbocsátható…
- kontrollálni a
szemléletmódunkat és a jellemünket… Világos, a hatalmas és többnyire felesleges
információtömegre gondol, amitől nagyon negatívvá tudok válni. Bocsánat, tudtam,
amíg le nem tiltottam magam a tévéről és a netről-csetről. Rengeteg elpocsékolt
idő, túl sok felesleges, egymásnak ellentmondó információ. Lehet választani,
hogy mindennek hatására pozitív életszemlélettel vagy negatív hozzáállással
élek-e tovább? Azt hiszem, ez már nálam nem kérdés, hanem kialakult szokás, ha
felkavaró filmet látok, abban a pillanatban kimegyek a szobából, és nem érdekel
senki véleménye. Így volt ez a múltkori vendégségben is, odahaza. Mindenki
olyan filmet néz a tévén, amilyet akar, de nem velem együtt. Viszont tudni
kell, hogy nem ez a helyes magatartás. El kellene mindezt viselni és ennek
ellenére állítani azt, hogy a világ egy varázslatos hely. Ezt én állítom, és
tudom, de gyönge vagyok a negatív dolgok elviseléséhez, inkább kitérek előlük.
Hát, nem leszek tökéletes kísérleti alanya a könyvnek, már látom…
-legyen
teli újdonsággal az életünk…Újdonság és kihívás, világos, pl. új emberek
megismerése, új készségek elsajátítása,…érdekes javaslatai vannak az írónak:
háromhavonkénti kiruccanás, (nem is rossz ötlet, ez évente négy alkalom, pár napra eltűnni a
térképről, a lényeg az elszabaduláson van); előadások,
sportesemények, élmények (koncertek pipa); utazás, kaland (ez megvan, olyan
kalandokra vállalkozom, amik tényleg kihívásnak számítanak a nem éppen karcsú
és pehelysúlyú termetemnek, pl. hegyek. És az utazás, igeeennn…); új ismerősök (mindig féltem új emberekkel ismerkedni, de mostanában gond
nélkül ismerkedem sportolókkal, hozzám hasonló írópalántákkal);
készségfejlesztés (írás, rajzolás pipa); Eredmény:
egy kipihent, lelkes, energiával feltöltődött, elhivatott önmagam. Kipróbáltam,
működik. És nagyon élvezem.
-kontrolláljuk a
munkafolyamatot… értem, mire gondol, a projektalapú munkamegosztás kiölte a
felelősségérzetet az emberekből, mert csak pici kis fázisokban vesznek részt.
Tehát olyan munkát választani, amiben teljes elhivatottsággal részt tudok
venni, elejétől a végéig, produktivitás növelése, jó időbeosztás, szervezés és
tsa. és a munka élvezete. Hát ezzel eddig nem volt baj, de nem akarom ismét olyan szintre kiterjeszteni, mintha a saját
vállalkozásom lenne a benti irodám. Amit csinálok, jól csinálom, örülök az
eredményeknek, de már nem ez a legfontosabb tényező az életemben, illetve
pontosan ennyi, egy tényező a sok közül, de nem a legfontosabb.
Folytatás következik...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése