Töltődj fel! 3. elem

Folytatás...

-3. elem: Kongruencia… 

Sosem hallottam ezt a szót ezelőtt, de megjegyeztem: magába foglalja, hogyan gondolkodom önmagamról, milyen az énképem és ennek megfelelően viselkedem-e. Például ha túl kevésre tartom magam és ennek megfelelően viselkedek, noha sokkal többet érek, a saját szerény képemmel leszek kongruenciában és elégedetlenséget váltok ki magamnál, vagy a másik lehetőség, hogy tudom magamról, többre vagyok képes, mégsem így viselkedek. Megoldás: rávenni magamat a magasabb mérce és elvárások felállítására önmagammal szemben. Hát, ez pár éve folyamatban van és azt hiszem, lassan kezdek megbarátkozni az oroszlánosabb önmagammal és ennek megfelelően cselekedni.  Hogy mennyire nem így volt régebben, miután egyedül maradtam, példázza az is, hogy másként viselkedtem a munkahelyemen és másként itthon, ott a maximalista, itt a visszahúzódó, a gyerekeknek mindent elnéző anyuci. Talán nem késő, nem rontottam el mindent, hiszen egy ideje már kialakult itthon is a háromoldalú párbeszéd, amiben újra meghallgatják a véleményemet, sőt kérik azt.

Hogyan lehet elérni mindezt:

-Új normákat felállítani: el kell fogadnom, hogy ne a múltbeli normáknak akarjak megfelelni, a mai énképemnek nem kell szorosan a múlthoz kapcsolódnia. Érdekes megállapításokat tesz a könyv: azon rágódunk, mennyire szerettek bennünket és nem azon, mi mennyire szerettünk… fontosabb lenne azt megvizsgálni, mit hoztunk létre, mit adtunk másoknak, hova vezetjük az életünket?

-Azt javasolja az író, válasszunk ki hat jelzőt, három szó arról szóljon, milyennek akarjuk látni magunkat, három pedig arról, milyennek akarjuk, hogy mások lássanak bennünket (társadalmi érték). Ez legyen a mantránk a jövőben, mert ez a hat szó beépül majd a személyiségünkbe, tükröződik a cselekedeteinkben, azonnali és hosszú távú hatással van/ lesz az életünkre. Hát, ez nehéz volt. Az első három szó többször is ismétlődött és nem engedte az agyam a változtatást: hiszek-remélek-szeretek. Próbáltam, és ennyire sikerült átalakítanom: bizakodó, céltudatos, bátor (lehet bátran is szeretni, teljes életet élve, sérülékenyen: úgy szeretni, hogy nem tudod, viszont szeretnek-e; bátran írni, és nem tudni, vajon milyen lesz a fogadtatás).  A második rész könnyebb volt, mert hallottam, mit mondott rólam egy fiatal munkatársam: becsületes, kreatív, inspiráló. Arra kellett figyelni, hogy ne a múltra gondoljak közben, hanem arra, milyen akarok lenni.

-Hangulatmérce felállítása: ez nem sok magyarázatot igényel, „magunk választjuk meg a saját égboltunk színét”. Tudni kell, hogy mi befolyásolja a hangulatot általában, pl. a mozgás, a zene, a mentális légkör, a társasági légkör, és még az orientáció is. Világos, heti háromszor edzeni, olyan zenét hallgatni, amit imádok (Modern Talking, Enya és társai), nem szabad tartósan negatívumokra összpontosítani, nem szabad átvenni a társaság negatív hangulatát, pozitívan gondolni a jövőre… hát némelyiken lesz mit dolgozni…

-Betartani az ígéreteket és végigvinni a feladatokat: azt hiszem, ezt ma már értem. Nem szabad felelőtlenül megígérni magamnak, hogy holnaptól másként élek, ha ezt nem fogom betartani. Szeretem a sütit, nem is teszek ilyen ígéretet. Azt hiszem, tanultam a múltból, visszafogom magamat, inkább kevesebbet vállalni, de azt végig megcsinálni jól.

Hát ez volt a kongruencia: ha megcsinálod, megjön az önbizalmad és a belső tartásod is megnő.  Azt hiszem, jó az irány, mert a lelkem mélyén elégedett vagyok és nyugodt.

Folytatás következik...

Sikerülni fog

Töltődj fel! 2. elem

Folytatás...

2. elem: kompetencia

Olyan dolog ez, amit a saját bőrömön tapasztaltam és amit a könyv leír, fedi a valóságot. Volt tudásom, és ezért hatékony voltam, gondolkodás nélkül vállaltam el ismeretlen feladatokat is, mert éreztem, hogy meg fogom oldani. Bátor nem vagyok, mert nem tudom az milyen érzés, vagy legalábbis nem félek, könnyen alkalmazkodom és szinte várom a kihívásokat. Ez voltam én. Aztán jött a változás és magabiztosból kételkedővé váltam, megkérdőjeleztem a kompetenciámat, és kétségbe vontam a képességeimet, az intelligenciámat, az erősségeimet, az egész jövőmet. Pedig csak a kényszerítő körülmények változtak. Mégis eluralkodott rajtam a kétségbeesés, a harag, a csalódottság. A hatás katasztrofális volt, mert már nem tettem erőfeszítéseket, nem tanultam, nem gyarapodtam. Másokhoz mértem magam és kevésnek találtattam önmagam által. Azt hiszem, ez egy kétéves időszak lehetett, nem olyan régen, és őszintén mondom, ma sem tudom, mi volt az a kritikus pont, ahonnan elindult a talpra állás, az önmagam megtalálása, annak bebizonyítása, hogy igenis kompetens vagyok, van életfeladatom, csak meg kell értenem, el kell sajátítanom és sikeresen teljesítenem. Azt hiszem, a sportolásban, vagy inkább a fogyásban teljesítettek segítettek ahhoz, hogy végre ismét önbizalmam legyen és erre építettem vissza a többit, amit elveszítettem.  A kompetenciáról ezt írja a könyv:

- a kompetenciaszintünk meghatározza, mire fordítunk figyelmet, ha nem érzem magam kompetensnek, nem figyelek majd a problémára, mert úgysem tudok vele megbirkózni: Azt hiszem, ez nem áll, mert ami a feladatom, ahhoz kompetenciám is van.

-meghatározza milyen feladatokat vállalunk el: elvállalok nehezebb feladatokat is, továbbra is tanulok, mert tudom, ez a feladatom, képesítem magam: Ez lenne a life long learning, szerintem.

-meghatározza mennyi energiát fordítunk egy feladatra: Hogy is mondtam? Ezért hajlandó vagyok keményen küzdeni! Látod, ez az!

-meghatározza, mennyire vagyunk rugalmasak, alkalmazkodóak: Így van, a kudarcot nem bukásnak kell felfogni, hanem leckének. Szeretném így érezni, csak ezt nagyon nehéz így felfogni.

-meghatározza, hogy vezetők vagy követők leszünk-e. Azok vezetnek, akik hisznek önmagukban és a képességeikben. Nem is gondolkodtam ezen, csak teszem, ami a dolgom. Ösztönösen? Nem, inkább az, hogy nem viseltem el, ha hülyeségeket akartak velem csináltatni. Ésszel élő ember lettem.

És végül, hogyan lehet a kompetenciát fejleszteni? Folyamatos irányított tanulással, valódi kihívások keresésével és megvalósításával és ami nagyon jó ötlet, be kell építeni az elért sikereket a személyiségünkbe. Ezt sokáig nem értettem meg. Egy kolléganőm,  tőlem sokkal idősebb vegyész, állandóan csodálkozott, hogy miért írok mindig többes számban, mintha az eredményeimet más valósította volna meg és miért nem írom ki a teljes címemet, mert náluk külföldön ez megszokott, az érdemeidet nem titkolod, pl. főtanácsos, stb. Aztán elfogadtam, kicsit még lázad ellene a gyomrom, de a mai világban, ahol a fiatalokat kimondottan ilyen felkészítéssel bocsátják ki az egyetemekről, büszkék és öntudatosak a "még meg nem valósított dolgokra", nem lehet nem felvállalni az elért eredményeket. 

A könyv adott egy nagyon jó feladatot: az elmúlt 10 évből össze kell írni az összes elért sikeremet. És itt nem a világ megváltására gondolok, mert ahhoz én csak egy pirinyó porszem vagyok, hanem a mindennapokban elért apró szép dolgokra. Van egy füzetem, ahova két év óta, amikor is megjöttem a görögországi edzőtáborból, bevezettem pár szóval a szép pillanatokat. Mert én ezeket fontos sikernek könyveltem el.  Mulatságos visszaolvasni, hogy néha azt tartottam sikernek, hogy valaki rám mosolygott, vagy, hogy segíthettem és örömöt láttam, szóval nekem a teljesen hétköznapi dolgok is szépek…

Folytatás következik...

Sikerülni fog

Töltődj fel! 1. elem

Régen olvastam ilyen érdekes könyvet. Szórakoztatott, elgondolkoztatott és önkéntelenül is elemzésre késztetett.

Szokatlan dolog a végén kezdeni és én most mégis ezt teszem:

UTÓSZÓ

"Csupán tíz motiváló elem van, mégsem fogja soha senki tökéletesen elsajátítani mindet. A könyv legfontosabb mondanivalója: az igazi ajándék maga az út, amelyet azért járunk be, hogy jobbá váljunk, és életünk mélyére hatoljunk. A tökéletesen feltöltődött élet tudatos választások sorát, folyamatos jelenlétet, koncentrációt, fejlődést, növekedést és kontrollt követel meg tőlünk ahhoz, hogy az energikus, elhivatott és lelkes élet áldásában részesüljünk. Olyan kemény munkát, küzdelmet és elszántságot kell tanúsítanunk, amelyet a legtöbben nem tudnak teljesíteni. Hiszek abban, hogy mi mégis képesek leszünk rá, tökéletesen kézben tartjuk életünket és nem is értjük majd, hogyan lehettünk korábban gyengék vagy bizonytalanok; más napokon ismét azt érezzük majd, hogy elvesztettük a kontrollt, ilyen az élet, de megéri! Vajon mi vár ránk az előttünk álló úton? Az biztos, hogy ha belső feltöltődöttségünkre koncentrálunk, az életünk megtelik energiával és lelkesedéssel. De ez még nem minden. Tisztábban látunk majd, felfogjuk az élet mélyebb értelmét, őszintén értékelünk és tisztelünk majd másokat, és megbecsüljük mindazt, amit kaptunk. A feltöltődöttség megadja a hála érzetért. És mi is lehetne jobb érzés, mint a hála a saját életünkért?"

És akkor ugorjunk az elejére:

Tíz motiváló elem mozgatja a viselkedésünket, de a boldogsághoz nincs szükség egyikre sem. Hátra lehet dőlni és azt mondani, nekem így is jó. Erre képes az elménk, de ez az állapot nem lesz tartós, folyton vágyakozni fogunk valami után.

Az öt alapvető motiváló elem, amely energiát ad: a kontroll, a kompetencia, a kongruencia, a gondoskodás és a kapcsolatok. Ha ezeket sikerül aktivizálni, azt lehet mondani, hogy megvannak az alapvető szükségletek egy modern társadalomban.

A másik öt az előrevivő motiváló elem, és őszintén, amikor elkezdtem olvasni ezt a fejezetet, megijedtem tőlük: változás, kihívás, kreatív önkifejezés, hozzájárulás, tudatosság.

Nézzük hát, mit tudtam meg magamról:

1. elem: kontroll

A legtöbb baj abból fakad, ha olyan dolgot akarok kontrollálni, amire nincs kihatásom: időjárás, gazdasági helyzet, más emberek. De a saját jellememet, cselekedeteimet, viselkedésemet tudom kontrollálni: mit teszek hozzá a világhoz. Persze, csak egy szintig, de azt meg lehet tanulni, hogy mit tudok kontroll alá helyezni. Nem akarok mindent az ellenőrzésem alá vonni, mert a túl nagy pontosság miatt elveszíthetem a képességemet a váratlan események befogadására és rugalmatlanná válok. Ha viszont feladom a teljes irányítást, minden kicsúszik a kezemből, nincs kontroll, nincs döntés, nem tudom érvényesíteni az akaratomat, kiszolgáltatottá válok, elveszítem azt a szabadságot, hogy kijelöljem a saját utamat.

Nos, mire emlékeztet mindez? Véletlenül nem így viselkedtem régebben? Minden kicentizve, és ha jött egy váratlan esemény és borult a program, mintha a fogamat húzták volna. És most mi a helyzet? Már nem zavarnak a váratlan programok, inkább örülök a változatosságnak, tehát tanultam a múltból. Ellenben most is nagyon makacs vagyok még és nem nagyon hagyom magam meggyőzni vagy eltéríteni a főbb iránytól. De ha biztos vagyok abban, hogy ez az irány a jó, hogy azon az úton járok, amelyik a számomra kijelöltetett, akkor a makacsságom talán megbocsátható…

- kontrollálni a szemléletmódunkat és a jellemünket… Világos, a hatalmas és többnyire felesleges információtömegre gondol, amitől nagyon negatívvá tudok válni. Bocsánat, tudtam, amíg le nem tiltottam magam a tévéről és a netről-csetről. Rengeteg elpocsékolt idő, túl sok felesleges, egymásnak ellentmondó információ. Lehet választani, hogy mindennek hatására pozitív életszemlélettel vagy negatív hozzáállással élek-e tovább? Azt hiszem, ez már nálam nem kérdés, hanem kialakult szokás, ha felkavaró filmet látok, abban a pillanatban kimegyek a szobából, és nem érdekel senki véleménye. Így volt ez a múltkori vendégségben is, odahaza. Mindenki olyan filmet néz a tévén, amilyet akar, de nem velem együtt. Viszont tudni kell, hogy nem ez a helyes magatartás. El kellene mindezt viselni és ennek ellenére állítani azt, hogy a világ egy varázslatos hely. Ezt én állítom, és tudom, de gyönge vagyok a negatív dolgok elviseléséhez, inkább kitérek előlük. Hát, nem leszek tökéletes kísérleti alanya a könyvnek, már látom…

-legyen teli újdonsággal az életünk…Újdonság és kihívás, világos, pl. új emberek megismerése, új készségek elsajátítása,…érdekes javaslatai vannak az írónak: háromhavonkénti kiruccanás, (nem is rossz ötlet, ez évente négy alkalom, pár napra eltűnni a térképről, a lényeg az elszabaduláson van); előadások, sportesemények, élmények (koncertek pipa); utazás, kaland (ez megvan, olyan kalandokra vállalkozom, amik tényleg kihívásnak számítanak a nem éppen karcsú és pehelysúlyú termetemnek, pl. hegyek. És az utazás, igeeennn…); új ismerősök (mindig féltem új emberekkel ismerkedni, de mostanában gond nélkül ismerkedem sportolókkal, hozzám hasonló írópalántákkal); készségfejlesztés (írás, rajzolás pipa);  Eredmény: egy kipihent, lelkes, energiával feltöltődött, elhivatott önmagam. Kipróbáltam, működik. És nagyon élvezem.

-kontrolláljuk a munkafolyamatot… értem, mire gondol, a projektalapú munkamegosztás kiölte a felelősségérzetet az emberekből, mert csak pici kis fázisokban vesznek részt. Tehát olyan munkát választani, amiben teljes elhivatottsággal részt tudok venni, elejétől a végéig, produktivitás növelése, jó időbeosztás, szervezés és tsa. és a munka élvezete. Hát ezzel eddig nem volt baj, de nem akarom  ismét olyan szintre kiterjeszteni, mintha a saját vállalkozásom lenne a benti irodám. Amit csinálok, jól csinálom, örülök az eredményeknek, de már nem ez a legfontosabb tényező az életemben, illetve pontosan ennyi, egy tényező a sok közül, de nem a legfontosabb. 

Folytatás következik...

Sikerülni fog

Miért az önbizalom a siker kulcsa?

Sok mindent tartanak a siker kulcsának, és érdemes is tudomásul venni, hogy az egyetlen titok mindig az, hogy sok titok van.

Talán nem is a kulcs a megfelelő kifejezés a címben feltett kérdésben, inkább az „alap”. Mert ha behelyettesítjük a mondatba - valahogy így: Miért az önbizalom a siker alapja? – máris megtaláltuk a választ.

Hiszen ha építkezünk - akár házat, akár személyiséget, karriert vagy éppen a jövőnket –, szükségünk van egy stabil, megingathatatlan alapra, amely elbírja mindazt, amit szépen, lassan rárakosgatunk. Ha ez hiányzik, máris ingatag lesz az építményünk és előbb-utóbb kártyavárként fog összeomlani.

Tehát legelőször alapozzunk, rakjunk bele mindent, amit csak tudunk, és ami stabillá teszi a majdani építményt. Ha éppen személyiséget fejlesztünk, akkor az önbizalmunkat kell növelnünk, megerősítenünk, hogy támaszkodni tudjunk rá a siker felé vezető úton.

Tegyük fel, hogy van egy jó ötletünk, melyet szeretnénk megvalósítani és meggyőzni embertársainkat, hogy legyenek partnereink, mert az nekik is jó. Meg kell győzni őket, rá kell beszélni őket, el kell hitetni velük, amit mi már hiszünk. Ezt csak akkor tudjuk megtenni, ha mi tényleg hiszünk benne. Márpedig az ötleteinkben is csak akkor tudunk hinni, ha elsősorban magunkban hiszünk, tehát van önbizalmunk.

Végeztem egy kis magánfelmérést az ismeretségi körömben, összehasonlítottam a barátnőim életét és elgondolkodtató volt az eredmény.

Volt két ember – két nő, mindketten gyerekkel és mindketten elváltak – akiknél feltűnő volt, hogy a sorsuk mindig egy irányba halad, csak két ellentétes irányba. Az egyiké mindig jóra fordul, a másiké szinte pechsorozat. Két okos, intelligens nőről beszélünk.

Sokat gondolkodtam, mi lehet az oka a siker illetve a balsiker folyamatos jelenlétének a sorsukban. Aztán rájöttem, az egyik stabil önbizalommal rendelkezik, míg a másik kishitű. Ilyen egyszerű, minden más csak következmény.

A sikeres barátnőm hitt magában és egymás után valósította meg céljait, míg a sikertelen – bár voltak jó ötletei és szorgalmas is volt – soha nem hitt a saját képességeiben.

Valóban csak ennyi lenne a siker kulcsa? Ilyen egyszerű? Azt kell, hogy mondjam, hogy nem egészen, viszont ha ez hiányzik, bármit is teszünk, nem fogunk egyről a kettőre jutni, mert magunk sem hisszük el, hogy sikerülhet.

Akkor viszont, hogyan akarjuk a több embert meggyőzni? Hát nem fog menni, az biztos. Az önbizalom – és sajnos annak hiánya is – egyszerűen sugárzik belőlünk, rólunk. Elég, ha az utcán kicsit figyeljük az embereket. A járásuk, a tartásuk, a tekintetük, de még az öltözékük is megmutatja, hogy rendelkeznek-e önbizalommal, vagy sem. Valljuk be őszintén, melyiket jobb látni?

Mi magunk is szívesebben vagyunk olyan valaki társaságában, akiről sugárzik az önazonosság és az önbizalom. Jobban érezzük mellette magunkat és vidámabbak, pozitívabban gondolkodók leszünk tőle. Ugye így van?

Akkor már tudjuk is a választ: az önbizalom a siker kulcsa, egyben mindennek az alapja, tehát tegyünk érte, növeljük, fejlesszük, hogy azután biztosan álljon életünk talapzataként és elbírjon mindent, amit csak ráépítünk!