-3. elem: Kongruencia…
Sosem hallottam ezt a szót ezelőtt, de megjegyeztem: magába foglalja, hogyan
gondolkodom önmagamról, milyen az énképem és ennek megfelelően viselkedem-e.
Például ha túl kevésre tartom magam és ennek megfelelően viselkedek, noha
sokkal többet érek, a saját szerény képemmel leszek kongruenciában és
elégedetlenséget váltok ki magamnál, vagy a másik lehetőség, hogy tudom
magamról, többre vagyok képes, mégsem így viselkedek. Megoldás: rávenni magamat
a magasabb mérce és elvárások felállítására önmagammal szemben. Hát, ez pár éve
folyamatban van és azt hiszem, lassan kezdek megbarátkozni az oroszlánosabb
önmagammal és ennek megfelelően cselekedni.
Hogy mennyire nem így volt régebben, miután egyedül maradtam, példázza
az is, hogy másként viselkedtem a munkahelyemen és másként itthon, ott a
maximalista, itt a visszahúzódó, a gyerekeknek mindent elnéző anyuci. Talán nem
késő, nem rontottam el mindent, hiszen egy ideje már kialakult itthon is a
háromoldalú párbeszéd, amiben újra meghallgatják a véleményemet, sőt kérik azt.
Hogyan lehet elérni mindezt:
-Új normákat felállítani: el
kell fogadnom, hogy ne a múltbeli normáknak akarjak megfelelni, a mai
énképemnek nem kell szorosan a múlthoz kapcsolódnia. Érdekes megállapításokat
tesz a könyv: azon rágódunk, mennyire szerettek bennünket és nem azon, mi
mennyire szerettünk… fontosabb lenne azt megvizsgálni, mit hoztunk létre, mit
adtunk másoknak, hova vezetjük az életünket?
-Azt javasolja az író,
válasszunk ki hat jelzőt, három szó arról szóljon, milyennek akarjuk látni
magunkat, három pedig arról, milyennek akarjuk, hogy mások lássanak bennünket
(társadalmi érték). Ez legyen a mantránk a jövőben, mert ez a hat szó beépül
majd a személyiségünkbe, tükröződik a cselekedeteinkben, azonnali és hosszú
távú hatással van/ lesz az életünkre. Hát, ez nehéz volt. Az első három szó többször is
ismétlődött és nem engedte az agyam a változtatást: hiszek-remélek-szeretek. Próbáltam, és
ennyire sikerült átalakítanom: bizakodó, céltudatos, bátor (lehet bátran is szeretni, teljes
életet élve, sérülékenyen: úgy szeretni, hogy nem tudod, viszont szeretnek-e;
bátran írni, és nem tudni, vajon milyen lesz a fogadtatás). A második rész könnyebb volt, mert hallottam,
mit mondott rólam egy fiatal munkatársam: becsületes, kreatív, inspiráló. Arra kellett figyelni,
hogy ne a múltra gondoljak közben, hanem arra, milyen akarok lenni.
-Hangulatmérce felállítása: ez
nem sok magyarázatot igényel, „magunk választjuk meg a saját égboltunk színét”.
Tudni kell, hogy mi befolyásolja a hangulatot általában, pl. a mozgás, a zene,
a mentális légkör, a társasági légkör, és még az orientáció is. Világos, heti
háromszor edzeni, olyan zenét hallgatni, amit imádok (Modern Talking, Enya és
társai), nem szabad tartósan negatívumokra összpontosítani, nem szabad átvenni
a társaság negatív hangulatát, pozitívan gondolni a jövőre… hát némelyiken lesz
mit dolgozni…
-Betartani az ígéreteket és
végigvinni a feladatokat: azt hiszem, ezt ma már értem. Nem szabad felelőtlenül
megígérni magamnak, hogy holnaptól másként élek, ha ezt nem fogom betartani.
Szeretem a sütit, nem is teszek ilyen ígéretet. Azt hiszem, tanultam a múltból,
visszafogom magamat, inkább kevesebbet vállalni, de azt végig megcsinálni jól.
Hát ez volt a kongruencia: ha
megcsinálod, megjön az önbizalmad és a belső tartásod is megnő. Azt hiszem, jó az irány, mert a lelkem mélyén
elégedett vagyok és nyugodt.
Folytatás következik...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése