Egy átlagos vasárnap

A szabim ugyan befejeződött, de a felfordulás a házunkban még nem. Csak a helyszíne tolódik egyik szobáról a másikra. A Tündérlányom döntött, nem kellenek neki a plüssállatok, a békakollekció is mehet dobozokba és a polcokat is tüntessem el a szobájából. Persze, és hová tegyem? A vakolat nálunk beton keménységű, minden új furatért vért kell izzadnunk, vagy szerelő brigádot hívatni.  

Töprengtem egy darabig, aztán nagyot sóhajtva, feláldoztam az előszobámat. Csak kreatívan, végre lesz helyük az ásványaimnak, szikláimnak. Az ideális előszobát így képzeltem el:

 Ami azt illeti, nálam kicsivel több dobozka lett, lassan majd belakom:

A konyhafal sem úszta meg. Azt kértem a Tündérlányomtól, hogy az edzéstervem mellé tegyen már ki egy motivációs képet. Úgy gondoltam, vágjon ki valamelyik újságból. Erre ki is tette, na mit gondoltok minek a képét? Annak a bútornak, amit szeretne a szobájába megkapni! Motiválni engem, hogy el ne feledjem, ő ugyan indul ismét a koliba Budapestre, de ha hazajön, ilyen ágyban szeretne aludni…

Már napok óta menetrendszerűen esik az eső délutánonként. Nagyszerű, ma pihenek egy jót, rengeteg olvasnivalót készítettem össze, de jó lesz a nagy, kényelmes fotelbe kuporodni a nappaliban…Mire odajutottam, a fotelt már okkupálta a fiam macskája. Amint elállt az eső, nyújtózkodott egyet, és kivonult a kertbe, megpofozta a kutyát, nagy haverok, és immár a füvön meditál…az nem egy fekete nyúl a képen, hanem a mi macsekunk.

Mit mondjak, átlagos vasárnap. A kertem a rengeteg esőtől olyan sáros, mint egy mocsár és olyan buján virágzik, mintha egy trópusi őserdőben lennénk, íme néhány kép: