Hogy csináljam, hogy jó legyen?…Hogy csináljam…
Hogy…Hát kezd már el végre!
Érezted már így magadat? Én régebben sokszor,
majdnem minden nap győzögettem magam a saját igazamról:
- nem fog sikerülni, továbbra is ekkora bálna
maradok
- sok nőnek sikerült, de nekem nem fog, mert
gyerekeim vannak, mert sokat dolgozom, mert nincs pénzem edzőt fizetni, mert…
- de: ettől én még boldog vagyok, nem kell
nekem sok, másnak is vannak úszógumijai, a szomszéd Rozi néni sem jár futni…
Bárki fejében megfordulnak ezek a
gondolatok. Én sem voltam kivétel.
Mindaddig ilyen
tagadásban éltem, amíg nagyon halkan, nagyon őszintén, meg nem fogalmaztam
magamnak az igazi okokat, amik meggátoltak az előrelépésben. És amikor ezt
letisztáztam magamban, megnyugodtam, elfogadtam, hogy ez természetes, nem
vagyok ezekért a gondolatokért bűnös, tovább léphettem. Megtaláltam a problémáimat, amik a sikeres
tovább lépésemet gátolták, akadályozták. Azt hiszem, soha ilyen őszinte nem
voltam magammal, mint ebben az időben.
Következő
lépésként meg kellett tanulnom motiválni magamat, olyankor is, amikor úgy
éreztem, ismét padlón vagyok, nem sikerül, és már megint nem sikerül… Motiváció…
ez volt az a titkos szó, ami segített felállni, tovább menni és teljesíteni.
Tanultam
közben, rengeteget. Ma már tudom, hogy a motiváció az, ami cselekvésre
késztet. De a motiválással nem szabad leállni. Ha elértem egy szintet és
megszűnt a fájdalom, új cél után kell néznem, újabb cselekvést kell indítanom,
mert csak így tudom legyőzni azokat az időszakokat, amikor az élet rám is pofonnapot szab ki.
Egyik első
feladatom az volt, hogy képzeljem el magam a célom elérése után. Hallgassuk hát
meg a régi Zsuzsát, mit mondott akkoriban. Felhívom azonban a figyelmet, hogy a
szöveg megírásakor a mérleg éppen a sikítozós állapotában az ágy alatt lapult.
Lefordítva: nem hittem el, hogy átléptem a bűvös háromjegyű számot, nem akartam
ráállni a mérlegre, ekkoriban még halogattam és saccoltam a súlyomat. Hogy
mennyire félresaccoltam, hát…
Vizualizációs
feladat:
Sikeresnek
érzem magam, mert elértem 10 dolgot, amiből néhány:
-
sikerült lefogynom és tartanom a súlyomat
-
lecsökkent a vérnyomásom és elkerültem a cukorbetegséget
-
megszerettem a napi tornát
-
megszoktam a rendszeres csökkentett étkezést
-
megírtam és megvédtem a disszertációmat
-
meséket olvasok az unokáimnak és viszem őket
játszani
Elértem a
célomat. Fiatalos vagyok és egészséges. Ismét a 44-46 méretet hordom. Elmegyek
megnézni a fjordokat, a skóciai dombokat, a görög istenek lakhelyét, az eljutok
a Triglav tavakig. Megnézem az alpesi tájakat, és egyszerűen jól érzem magam,
és várom a napi testmozgást. Nem mardos és nem okoz fájdalmat, ha éhes vagyok
és nem vagyok cukorbeteg. A gyerekek
velem örülnek és nyugodtan rám bízzák az unokákat nyáron.
Nagyon büszke
vagyok magamra, mert ezt én értem el, magam.
Az ár, amit
ezért hajlandó vagyok fizetni?
- megéri, hogy mindennap időt szánjak rá,
hiszen az egészség megtérül; rászánok napi 1 órát, az heti hét, havi 31 óra.
Viszont most a korom 49 helyett szerintem 59 lehet, és ezzel a kis
befektetéssel 10 évet visszanyerhetek a szervezetemnek.
- megéri, hogy ne kapcsoljam be a tévét, ne
menjek fel a facebookra, ne játsszak on-line játékot;
- megéri, hogy koszosabb legyen a lakás;
- megéri, hogy az eddigi 200%-os pörgést
lecsökkentsem, és helyette magammal törődjek;
- megéri, hogy ne hozzak haza magammal
munkát, helyette magammal foglalkozom;
- megéri, hogy azt a pénzt, amit eddig a nagy
méretű ruhákra költöttem, most tornára költsem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése