2014. július 30., szerda

Motiváció, vizualizáció



Hogy csináljam, hogy jó legyen?…Hogy csináljam… Hogy…Hát kezd már el végre!

Érezted már így magadat? Én régebben sokszor, majdnem minden nap győzögettem magam a saját igazamról:

- nem fog sikerülni, továbbra is ekkora bálna maradok
- sok nőnek sikerült, de nekem nem fog, mert gyerekeim vannak, mert sokat dolgozom, mert nincs pénzem edzőt fizetni, mert…
- de: ettől én még boldog vagyok, nem kell nekem sok, másnak is vannak úszógumijai, a szomszéd Rozi néni sem jár futni…

Bárki fejében megfordulnak ezek a gondolatok. Én sem voltam kivétel.

Mindaddig ilyen tagadásban éltem, amíg nagyon halkan, nagyon őszintén, meg nem fogalmaztam magamnak az igazi okokat, amik meggátoltak az előrelépésben. És amikor ezt letisztáztam magamban, megnyugodtam, elfogadtam, hogy ez természetes, nem vagyok ezekért a gondolatokért bűnös, tovább léphettem.  Megtaláltam a problémáimat, amik a sikeres tovább lépésemet gátolták, akadályozták. Azt hiszem, soha ilyen őszinte nem voltam magammal, mint ebben az időben.

Következő lépésként meg kellett tanulnom motiválni magamat, olyankor is, amikor úgy éreztem, ismét padlón vagyok, nem sikerül, és már megint nem sikerül… Motiváció… ez volt az a titkos szó, ami segített felállni, tovább menni és teljesíteni.



Tanultam közben, rengeteget. Ma már tudom, hogy a motiváció az, ami cselekvésre késztet. De a motiválással nem szabad leállni. Ha elértem egy szintet és megszűnt a fájdalom, új cél után kell néznem, újabb cselekvést kell indítanom, mert csak így tudom legyőzni azokat az időszakokat, amikor az élet  rám is pofonnapot szab ki.

Egyik első feladatom az volt, hogy képzeljem el magam a célom elérése után. Hallgassuk hát meg a régi Zsuzsát, mit mondott akkoriban. Felhívom azonban a figyelmet, hogy a szöveg megírásakor a mérleg éppen a sikítozós állapotában az ágy alatt lapult. Lefordítva: nem hittem el, hogy átléptem a bűvös háromjegyű számot, nem akartam ráállni a mérlegre, ekkoriban még halogattam és saccoltam a súlyomat. Hogy mennyire félresaccoltam, hát…

Vizualizációs feladat:

Sikeresnek érzem magam, mert elértem 10 dolgot, amiből néhány:
-          sikerült lefogynom és tartanom a súlyomat
-          lecsökkent a vérnyomásom és elkerültem a cukorbetegséget
-          megszerettem a napi tornát
-          megszoktam a rendszeres csökkentett étkezést
-          megírtam és megvédtem a disszertációmat
-          meséket olvasok az unokáimnak és viszem őket játszani

Elértem a célomat. Fiatalos vagyok és egészséges. Ismét a 44-46 méretet hordom. Elmegyek megnézni a fjordokat, a skóciai dombokat, a görög istenek lakhelyét, az eljutok a Triglav tavakig. Megnézem az alpesi tájakat, és egyszerűen jól érzem magam, és várom a napi testmozgást. Nem mardos és nem okoz fájdalmat, ha éhes vagyok és nem vagyok cukorbeteg. A gyerekek  velem örülnek és nyugodtan rám bízzák az unokákat nyáron.

Nagyon büszke vagyok magamra, mert ezt én értem el, magam.

Az ár, amit ezért hajlandó vagyok fizetni?



- megéri, hogy mindennap időt szánjak rá, hiszen az egészség megtérül; rászánok napi 1 órát, az heti hét, havi 31 óra. Viszont most a korom 49 helyett szerintem 59 lehet, és ezzel a kis befektetéssel 10 évet visszanyerhetek a szervezetemnek.
- megéri, hogy ne kapcsoljam be a tévét, ne menjek fel a facebookra, ne játsszak on-line játékot;
- megéri, hogy koszosabb legyen a lakás;
- megéri, hogy az eddigi 200%-os pörgést lecsökkentsem, és helyette magammal törődjek;
- megéri, hogy ne hozzak haza magammal munkát, helyette magammal foglalkozom;
- megéri, hogy azt a pénzt, amit eddig a nagy méretű ruhákra költöttem, most tornára költsem.

Folytatás következik...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése